1982. májusában születtem Miskolcon.

Édesapám tanított meg többszólamban énekelni, kis családunkkal fel is léptünk a tanári karácsonyi ünnepségeken, egészen jól szóltunk :), ebből nagyon sokat tanultam, hogy hogyan kell úgy énekelni, hogy nem zavar meg más szólam. Apukám esténként gitározott nekünk. Megkértem, mutassa meg, hogyan állnak össze a hangok ezen a hangszeren, és adott egy akkord füzetet, amiből azután amit csak tudtam, megtanultam. Középiskolai éveim alatt amatőr együttesben Miskolcon és Miskolc környékbeli városokban léptünk fel, nagyon örültem minden lehetőségnek. 

Sokáig viszont csak magamnak énekeltem, mert valahogy féltem. Csak azt tudtam, számomra a zene olyan, mint egy felfelé ívelő spirál, ami ha rákapcsolódom, be tudok lépni egy olyan világba, ami a szemnek láthatatlan.

Ami a legnagyobb lökést adta, hogy barátaim az éneklést más meglátásba helyezték. Az nem motivált soha, hogy mutassam meg, mit tudok. De az igen, hogy ahogy nekem mások zenéje, úgy az én zeném is segíthet, erősíthet, motiválhat másokat.

Így, bár az esélytelenek nyugalmával, de jelentkeztem 2003-ban a Megasztár c. műsorba. 12 legjobb énekes között 5. helyezést értem el. Ami számomra a legnagyobb dolog volt zeneileg, hogy megismerkedhettem ezen keresztül Hrutka Róberttel és Jamie Winchesterrel. Akikkel ki is tudtam adni az első lemezem, Nézhetnélek címmel.

6 éven keresztül bejártam Magyarországot, és szinten minden nagyvárosban volt koncertem. Csodálatos időszaka volt ez az életemnek.

2007-ben megházasodtam, és 2009, 2012 és 2013-ban megszülettek fiaink.

Közben vokáloztam Für Anikó koncertjein, az első Cseh Tamás Emlékkoncert sorozatban, énekelhettem Udvaros Dorottya lemezén is. Hatalmas megtiszteltetésnek éreztem mindig is ezeket a felkéréseket.

2015-től Ausztriában éltünk, ahonnan 2021-ben költöztünk vissza javarészt a gyerekeink miatt.

Hrutka Robinak köszönhetően, újra bekerültem a zene világába. Elsőként a Grecsó Krisztiánnal közösen megírt Ajtók c. lemezen, majd egy-két koncerten, aztán Krisztiánnal közös estjein is felléptem. El sem mondhatom, mennyit jelentettek ezek nekem. Az élmény, a tapasztalat, látni Robit és Krisztiánt…a közönségüket, az embereket, akik még ki merik nyitni a szívüket és a figyelmüket oda tudják adni egy-egy előadónak, és kíváncsiak, nyitottak a világra.

És most a saját dalaimmal jövök ismét. Olyanokkal, melyek már mások mint kezdetben, sok minden van mögöttem, sok tapasztalat…sok mindent másképp látok, és érzek, mint mikor először megismert a közönség. Meglátjuk, hova és meddig vezet ez az út. De mindenesetre most elkezdem újra, vagy inkább folyatom…